Végre elkezdődhet a blog írás a családi napközinkben. A mai alkalom kicsit rendhagyó lesz, mert így elsőre minden olyan mondókát és dalt igyekszem összeszedni, amit rendszeresen énekelünk a picikkel.
Mivel ezen a héten van a hóemberek világnapja így ezt sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Ha lesz hó, ha nem, mi bizony hóember hetet fogunk tartani :)
Héfői mesénk:
A magányos hóember
Eltelt december, s vele együtt a karácsonyi ünnepek mozgalmas időszaka is elcsendesedett. Az erdő fehér pihepaplanba takaródzott, és egész nap alig mozdult valami. A tisztásról azonban egyre-másra sóhajtozás hangjait vitte szét a téli szél.
- Olyan remek az idő, csak ne lennék mindig egyedül! - panaszkodott a hóember.
- Csirip! Hogy vagy? - röppent egy kis veréb a hóember tökfödőjéül szolgáló fazékra.
- Irgum és búrgurum! Mit gondolsz, hogy csak úgy a kalapomra állsz? Hogy fogok kinézni, ha félrebillented? - támadt rá morcosan a hóember.
Szegény apró madárka még mentegetőzni is elfelejtett, úgy megijedt. Gyorsan felröppent a legmagasabb fenyő csúcsára, s onnan pislogott vissza.
- Hiába, ez a hóemberek sorsa - kezdte megint a hóember -, magányosan éljük az életünket.
- Szervusz, hóember! - köszöntötte ekkor rókamama. - Mondd, kölcsön vehetném pár percre a seprűdet? Szeretném elsöpörni a vackom elől a havat, hogy a fiaim kijöhessenek játszani.
- Hogy gondolsz ilyet? - fortyant mérgesen a hóember. - Hogy néz ki egy hóember a seprűje nélkül? Mindenki kinevetne, a világ csúfja lennék!
Szegény rókamama nagyon megszeppent a rádörrenő hangtól, hátracsapott füllel oldalgott minél messzebb a hóembertől.
-Ó, hogy szeretném, ha nekem is lennének barátaim, akikkel lehetne beszélgetni! - hangzott a hóember újabb sóhaja. De a hangját elnyomta néhány nyuszi gyerek kacagása, akik futva közeledtek a tisztás felé, gyorsan hógolyókat készítettek, és vidám csatába fogtak.
- Azonnal hagyjátok abba! Még a végén kiveritek az orromat a helyéből! Micsoda csúfság lenne, ha a gyönyörű piros orrom nélkül kellene mutatkoznom! - ripakodott hangosan a kis nyuszikra a hóember.
- De ezt már nem hallgathatom tovább! - reccsent az öreg fenyő hangja. - Egyfolytában azon sopánkodsz, hogy magányos vagy, közben meg mindenkit elüldözöl magadtól! Nem tudtad, hogy aki barátokat szeretne, annak magának is barátságosnak, kedvesnek kell lennie? Még hogy a kis veréb elferdítené a kalapod? Ugyan már, hiszen olyan aprócska, hogy meg sem tudná mozdítani. Bezzeg ha a rókagyerekek kijöhetnének, ha nem lettél volna olyan irigy, és kölcsönadod a seprűdet, bizonyára szívesen játszanának veled. A kis nyuszik meg nagyon vigyáztak volna az orrodra, ha szépen megkéred őket, és lehet, hogy még szívesen beszélgetnének is veled - sorolta egy szuszra a bölcs fenyő.
A hóember csak hallgatott, és nagyon elszégyellte magát. Oda fordult az egyik kis nyuszihoz, és megkérdezte:
- Elvinnéd a seprűmet rókamamának, hogy elseperhesse a vacka elől a havat?
A kis nyuszi szívesen segített. Hamarosan ott játszottak valamennyien együtt a tisztáson a hóemberrel. Mielőtt hazaindultak, készítettek maguk helyett egy kis rókát és egy kis nyuszit hóból, hogy a hóember többet ne legyen magányos.
- Köszönöm szépen! - hálálkodott a hóember. - Kedves barátaim, nagyon örülnék, ha holnap is eljönnétek hozzám!
- Olyan remek az idő, csak ne lennék mindig egyedül! - panaszkodott a hóember.
- Csirip! Hogy vagy? - röppent egy kis veréb a hóember tökfödőjéül szolgáló fazékra.
- Irgum és búrgurum! Mit gondolsz, hogy csak úgy a kalapomra állsz? Hogy fogok kinézni, ha félrebillented? - támadt rá morcosan a hóember.
Szegény apró madárka még mentegetőzni is elfelejtett, úgy megijedt. Gyorsan felröppent a legmagasabb fenyő csúcsára, s onnan pislogott vissza.
- Hiába, ez a hóemberek sorsa - kezdte megint a hóember -, magányosan éljük az életünket.
- Szervusz, hóember! - köszöntötte ekkor rókamama. - Mondd, kölcsön vehetném pár percre a seprűdet? Szeretném elsöpörni a vackom elől a havat, hogy a fiaim kijöhessenek játszani.
- Hogy gondolsz ilyet? - fortyant mérgesen a hóember. - Hogy néz ki egy hóember a seprűje nélkül? Mindenki kinevetne, a világ csúfja lennék!
Szegény rókamama nagyon megszeppent a rádörrenő hangtól, hátracsapott füllel oldalgott minél messzebb a hóembertől.
-Ó, hogy szeretném, ha nekem is lennének barátaim, akikkel lehetne beszélgetni! - hangzott a hóember újabb sóhaja. De a hangját elnyomta néhány nyuszi gyerek kacagása, akik futva közeledtek a tisztás felé, gyorsan hógolyókat készítettek, és vidám csatába fogtak.
- Azonnal hagyjátok abba! Még a végén kiveritek az orromat a helyéből! Micsoda csúfság lenne, ha a gyönyörű piros orrom nélkül kellene mutatkoznom! - ripakodott hangosan a kis nyuszikra a hóember.
- De ezt már nem hallgathatom tovább! - reccsent az öreg fenyő hangja. - Egyfolytában azon sopánkodsz, hogy magányos vagy, közben meg mindenkit elüldözöl magadtól! Nem tudtad, hogy aki barátokat szeretne, annak magának is barátságosnak, kedvesnek kell lennie? Még hogy a kis veréb elferdítené a kalapod? Ugyan már, hiszen olyan aprócska, hogy meg sem tudná mozdítani. Bezzeg ha a rókagyerekek kijöhetnének, ha nem lettél volna olyan irigy, és kölcsönadod a seprűdet, bizonyára szívesen játszanának veled. A kis nyuszik meg nagyon vigyáztak volna az orrodra, ha szépen megkéred őket, és lehet, hogy még szívesen beszélgetnének is veled - sorolta egy szuszra a bölcs fenyő.
A hóember csak hallgatott, és nagyon elszégyellte magát. Oda fordult az egyik kis nyuszihoz, és megkérdezte:
- Elvinnéd a seprűmet rókamamának, hogy elseperhesse a vacka elől a havat?
A kis nyuszi szívesen segített. Hamarosan ott játszottak valamennyien együtt a tisztáson a hóemberrel. Mielőtt hazaindultak, készítettek maguk helyett egy kis rókát és egy kis nyuszit hóból, hogy a hóember többet ne legyen magányos.
- Köszönöm szépen! - hálálkodott a hóember. - Kedves barátaim, nagyon örülnék, ha holnap is eljönnétek hozzám!
Kedden sokat fogunk énekelni :)
Dalaink:
Szelet kiabálok, és az minden álmon, hogy te is énekelj vele,
szélben száll a dallam, és minden kis dalban együtt énekelünk.
Ember, ember december,
Hideg, morcos medve,
Sűrű havat szitálva,
ki ül a hegyekre,
Ha-ha-ha havazik,
He-he-he hetekig
Hu-hu-hu hull a hó,
Hi-hi-hi jajj de jó!
Hóembernek, se keze se lába,
Hóembernek, pici szeme szén.
Lustán pislant, fa dugó az orra,
Vásott kannát visel a fején.
Egy ágon ül két árva kismadár,
az egyik Péter a másik Pál.
Elrepült a Péter, elrepült a Pál,
Gyere vissza Péter, gyere vissza Pál.
Borsót főztem,
jól meg sóztam,
meg is paprikáztam,
ábele-bábele, hamm-nyamm nyamm. :)
Hopp Juliska, hopp Mariska,
Hejj gyere vélem egy pár táncra,
Hejj gyere vélem egy pár táncra!
Így kell járni, úgy kell járni,
Sári, Kati tudja hogy kell járni.
Házasodik a tücsök, szúnyog lányát kéri,
Csiszeg csoszog a tetű, násznagy akar lenni.
Oda ugrik a bolha, vőfély akar lenni,
minden féle csúf bogár vendég akar lenni.
Itt a farsang áll a bál, keringőzik a kanál.
Csárdást jár a habverő, bokázik a máktörő.
Dirreg-durrog a mozsár, táncosra vár a kosár,
a kávé szem int neki, míg az őrlő pörgeti.
heje-huja vigalom, habos fánk a jutalom,
mákos patkó bab kávé, értünk van a parádé.
Csip csip csóka, vak varjúcska,
komám asszony kéreti a szekerét.
Nem adhatom oda, tyúkok ülnek rajta.
Hess-hess-hess-hess.
Tik-tak, ti.-tak
Jár a fali óra, tik-tak jár,
benne a manócska, kalapál.
Ha meg áll az óra, és nem jár,
alszik a manócska, nem kalapál.
Biztos van még, de most ennyi jut eszembe :)
A farsangi mulatság február 20.-án lesz a bölcsiben, aznap minden kis bölcsi lakót jelmezben várunk, ha anya-apa ráér, akkor jöhetnek ők is.
Hatalmas farsangi mulatsággal várunk mindenkit!
Szerdán most torna helyett kézműveskedünk, mert nekem Budapestre kell mennem egy családi napközis szakmai napra. Hóembert készítenek Erikával, ragasztással :)
Csütörtökön Törpe Torna lesz: Játékos nagymozgás fejlesztés sok énekkel, mondókával.
Itt is elsőzör most sok-sok mondókát teszek fel, a későbbekben majd csak az újakat fogom :)
Tekeredik a kígyó, rétes akar lenni,
tekeredik a rétes, kígyó akar lenni.
Kis-kis kígyó tekeredj a fára,
kis-kis kígyó, tekeredj a fára.
Aki nem lép egyszerre,
nem kap rétest estére.
Pedig a rétes nagyon jó,
katonának az való!
Sétálunk, sétálunk, egy kis dombra lecsücsülünk, csüccs.
Fújja a szél a fákat, letöri az ágat, reccs.
Hosszú lábú gólya bácsi,
mit akar ma vacsorázni?
Békacombot brekekeke,
az bizony most jól esne.
Ha én cica volnék, száz egeret fognék.
De én cica nem vagyok, egeret sem foghatok.
Ugráljunk, mint a verebek, rajta gyerekek.
Mackó, mackó ugorjál, pörögjél és forogjál,
tapsolj egyet, ugorj ki!
Ilyen nagy az óriás,
ágaskodjunk kispajtás.
Ilyen kicsi a törpe,
guggoljunk le a földre.
Mérleg vagyok, billegek,
két kezembe súlyt veszek,
Óra vagyok ketyegek,
bölcsődébe sietek.
Erre kakas, erre kakas tyúk,
erre van a gyalog út.
Taréjja, haréjja, ugorj a fazékba, zsupsz!
Pénteken pedig egy igazán különleges dologgal készülünk:
Kincskeresés egy olvadó kastélyban :)
Mondókánk:
Egy csepp, két csepp, öt csepp meg tíz,
olvad a jégcsap, csepereg a víz!
Egy csepp, két csepp, öt csepp meg tíz,
olvad a jégcsap, csepereg a víz!
A jégbe fagyott kincsek elkészítéséhez szeretnék minden szülőt megkérni, hogy egy-egy olyan kincset hoznátok, ami bírja a fagyasztót? Egy kicsi pattogós labda, vagy egy gumi állatka, ilyesmire gondolok. Természetesen a megtalált kincseket újra haza lehet készíteni, és a kastélyba is együtt rejtjük el a kincseket.
Szeretettel várunk mindenkit! Gyönyörű, betegségektől mentes hetet kívánunk mindenkinek!
Erika, Erzsike, Niki, Hugi, Szilvi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése